A ghánai szabadság történetének sok részletét homály fedi, azonban a djabe számunkra a zene felszabadító erejét szimbolizálja.

Szombaton Debrecenben varázsoltak el a színpadon, ma pedig, hétfőn a MOMkult falai között folytatják ünneplésüket az 50 éves Panta Rhei és a 30 esztendős Djabe. A születésnapi esemény kapcsán lehetőségünk nyílt beszélgetni Égerházi Attila gitárossal, a Djabe zenekar alapítójával.

A Djabe története az 1983-as Novus Jam nevű formációból ered, ahol Attila első zenei lépéseit tette meg Gesztelyi Nagy Judit fuvolaművésszel. Ahogy a név is utal rá, az együttes a közös improvizációkra építette színpadi előadásait és dalait. De vajon tényleg csak erről volt szó? Érdemes megkérdezni Égerházi Attilát, hogy ő hogyan emlékszik vissza ezekre az időkre.

Kis idő elteltével Judit Németországba és Olaszországba indult, ahol mély merülést tett a zen buddhizmus világába. Hazatérése után Attilával újra kezdték a közös zenélés örömét, és rögzítették a Karácsonyi Albumot. Ezt követően belefogtak a Novus Jam bemutatkozó lemezének elkészítésébe, amelyhez Rácz Tamás gitáros mellett két tehetséges színész, Bubik István és Sipos András is csatlakozott. De hogyan is kerültek a színművészek az együttesbe?

A lepattant gangról belépve Sipos András lakásába egy igazi varázslatos világ tárult a látogatók szeme elé. A falakat színes, egzotikus ütőhangszerek díszítették, amelyek egy különleges rögtönzött koncert keretein belül életre keltek Sipi keze alatt.

Még csak a Novus Jam időszakában járunk, de máris elérkezett a Djabe legújabb albumának megjelenése. Hogyan lehetséges ez?

Megérkezett a Novus zenekar hegedűse, Karvaly Tibor, valamint a trombitás és billentyűs Kovács Ferenc. Később csatlakozott hozzájuk a későbbi vezető szerző, hangszerelő és basszusgitáros, Barabás Tamás, aki igazi kincset jelentett a csapat számára. De miért is számított ő főnyereménynek?

A Muck Ferenccel kiegészült zenei formáció második nagylemeze, a Witchi Tai To, a world music színtéren kiérdemelte a MAHASZ Aranyzsiráf (jelenlegi nevén Fonogram) díjat. Az album különlegességét növelte, hogy a nyugati példák ihletésére médiatartalommal is gazdagították. Ám a csapat még ennél is merészebbre vágyott, ezért vendégként meghívták a Németországban már elismert gitárművészt, Snétberger Ferencet. Ezzel újabb lépést tettek afelé, hogy a Djabe egyre inkább hagyományává váljon a világszerte elismert muzsikusokkal való együttműködés a lemezeiken és koncertjeiken.

Legújabban az amerikai gitárvirtuózzal, Chieli Minucci-val alkotnak maradandót. De mivel okozott fejtörést a gitáros Égerházi Attilának?

Az ezredfordulón, Muck Ferenc szaxofonos távozásával új formáció alakult ki, Mucki helyére hívták a Novus Jam-es trombitást, Kovács Ferencet, Barabás Tamás régi barátját, Kovács Zoltánt pedig billentyűzni. Míg Banai Szilárd dobossal erősítették a ritmusszekciót. A szaxofon azonban annyira meghatározta a Djabe hangzását, hogy gondoskodni kellett egy szaxisról. Ő lett a zenekar első nemzetközi sztárvendége: Ben Castle. A zenész Steve Hackett együttesében fújta, oly' tehetséggel, hogy azóta a dzsessz szintér egyik legjelesebbje lett.

Valóban, nem sokkal később megkezdődött a közös munka a progresszív rock világának ikonikus gitárosával, Steve Hackett-tel. Érdekesség, hogy mind Steve, mind Attila édesapja festőművészként váltak ismertté. A Djabe csapata a "Táncolnak a kazlak" című lemezük dalainak megalkotásához Égerházi Imre egyedi művei nyújtották az inspirációt. Ezzel az albummal vette kezdetét a Djabe és Hackett közötti, máig tartó művészi barátság, amely számtalan emlékezetes pillanatot hozott.

A banda nemzetközi karrierje valóban lendületet kapott, hiszen szinte minden jelentős dzsesszfesztivál színpadán ott voltak. Ekkora nyomás azonban Sipos András számára nem bizonyult jónak. 2007-ben a szíve végül felmondta a szolgálatot, és ezzel egy csodálatos, de küzdelmes zenei pálya zárult le. Barátjaként sokszor emlékszem arra az energiára és szenvedélyre, amit a zene iránt érzett, és arra, hogy mennyire nehezen viselte a folyamatos stresszt. A zenélés öröme mellett sajnos a fizikai és lelki terhek is egyre inkább ránehezedtek. Ő mindig is azt mondta, hogy a zene az élete, de néha a szívnek is meg kell adni a pihenést.

A Genesis egykori gitárosa mélyen megérintette a zenészbarátja emlékére szervezett koncert, amely tele volt érzelemmel és nosztalgiával. Vajon mitől hatotta meg ennyire? Talán az emlékek és a közös pillanatok idéződtek fel benne, vagy a zene ereje hozta felszínre azokat az érzéseket, amelyeket régóta magában hordozott. A barátság és a művészet összefonódása mindig különös hatással bír, és ez a koncert bizonyára újraértékelte számára a közös élményeket és a zene jelentőségét az életében.

Négy évnyi csend után végre megérkezett az új sorlemez. Ez idő alatt a zenei világ egy új csillagot üdvözölhetett, Malik Mansurov, aki a tar mesterségében kiemelkedő tehetséggel bővítette az állandó vendégek sorát. De mi is az a tar?

Az együttes álmok között mindig is ott szerepelt egy nagyzenekarral való együttműködés. A vonós hangzás már korábban megjelent a Jégvilág című albumuk egyik dalában, a Táncolnak a kazlakban. Érdemes megemlíteni, hogy egy szimfonikus zenekar bevonása jelentős költségeket von maga után. 2013-ban, Steve Hackett-tel közös turnéjuk során ellátogattak Miskolcra, ahol álmodozva és tervezgetve beszélgettek a szimfonikusok vezetőjével. Habár a közös projekt nem valósult meg a brit gitárossal, a Djabe produkció, a Forward azonban annál inkább megvalósult.

Ekkor alakult ki a csapat mai felállása: Égerházi Attila és Barabás Tamás mellé érkezett Koós-Hutás Áron fúvós, Kaszás Péter dobos és Nagy János Yancha zongorista - akit pár éve Bubenyák Zoltán váltott.

A 50/30-as születésnapi koncert izgalmas eseményeire szombaton került sor a debreceni Kölcsey Központban, ahol a közönség találkozhatott a zenekar tagjaival. Ma pedig Budapestre, a MOMkult színpadára invitáljuk a zenekedvelőket. A program egy lenyűgöző nyolcvan percnyi Djabe produkcióval kezdődik, amelyet egy szünet után szintén nyolcvan percnyi Panta Rhei muzsika követ. A koncert különlegessége, hogy a végén egy közös, meglepetés szám is vár ránk. A Djabe vendégül látja Chieli Minucci-t, míg a Panta Rhei a Rotunda Kórust hozza el, hogy együtt idézzék meg Grieg Peer Gynt szvitet és a Kijevi nagykapu varázslatos dallamait. A hangversenyhez kapcsolódóan kiadott két triplalemezes anyag megjelenését Debrecen városa támogatta, ezzel is hozzájárulva a zenei élmény gazdagításához.