A fejének csúcsán megpillantott szög.

A napokban megint kiemelt figyelmet kapott a tavalyi elnökválasztási botrány, miután nyilvánosságra hozták a szép hazánk elleni orosz hibrid hadviselésről készített jelentést, amelyet a napokban az európai vezetőknek is bemutattak. A leginkább érdekes kijelentést ezzel a jelentéssel kapcsolatban a kormányfő tette, aki szerint az egész ügyért a fő felelősök azok a politikusok, akik eljátszották a társadalom bizalmát, és ez készítette elő a talajt a teljes cirkusznak.

A kormányfő népszerűsége mostanában egyértelműen csökkent, ami teljesen érthető. Egy sor felelőtlen és átgondolatlan költekezés után, amely már több törvényhozási ciklust is magában foglal, a rendrakásra vállalkozó felelős személy éppúgy kelthet ellentmondásos érzelmeket, mint ahogy egy házibuli után a takarítást végző házmester sem számíthat tapsra.

De ez a kijelentése telitalálat volt. Könnyű lett volna beállni a sorba, és szép cirkalmasan ruszkizni meg tiktokozni egy jó hosszú kört, ahogy a divatos áramlat kívánná. Ezzel hozta volna a kötelező mutatványt, viszont ő ennél továbbment, megvilágította részben a hátteret is.

Mert nem is kérdés, hogy tavaly az elnökválasztási botrány mögött zajlottak-e manipulációk. Az viszont már sokkal kevésbé biztos, hogy a teljes igazságot valaha is megtudjuk, hiszen ha a külföldi, orosz hatások mellett a hazai, titokban átjátszott szavazatokról is beszélni kellene, akkor különösen a szocialistákra kellene figyelni. Egy azonban biztos: bármennyire is jelentős volt az orosz befolyás, ahhoz, hogy ez hatékony legyen, szükség volt egy olyan társadalmi légkörre is, amely lehetővé tette a beavatkozás sikerét.

Emberünk akár még tovább is bővíthette volna a felelősök listáját, de valószínűleg mérlegelte, hogy a legtöbbjükkel a jövőben is együtt kell majd működnie, amíg ez a koalíció fennmarad.

A tavalyi elnökválasztási események és az azt követő időszak rávilágított egy fontos jelenségre: a szuverenista irányzatok iránti fokozódó érdeklődés nemcsak a politikai tájképből ered, hanem a hagyományos pártok legutóbbi teljesítményének is köszönhető. Az elmúlt ciklusok során a rendszeres csalódások, a megvalósítatlan ígéretek és a gyenge eredmények miatt sok szavazó elvesztette bizalmát. Most pedig, a régi politikai formációk helyett, egy új, hangos és határozott ellenzéki csoportban keresnek menedéket, akikben a megváltás reményét látják.